"Pompás magyarok, templomból jövet,Mentek át a Kalota folyónS a hidat fényben majdnem fölemelteAz ölelő, júniusi nap." (Ady Endre: A Kalota partján)
"Kárpát felől fúj a szellő, a Dunáról hozza a dalt. Nem feledünk soha téged, szívünk mindig hazatart. Bármerre járunk, mindig hazavágyunk. Dél Bánát kis falvának hívogató harangja. Lennénk még utolsó sarjadék, vágyunk szétoszlott, de mi vagyunk a búzatenger, még mindig könnyet oszt, nekünk már nincs, mind-mind elfogyott. Bármerre járunk, mindig hazavágyunk. Dél Bánát kis falvának hívogató harangja." [Dani Veronika: Bármerre járunk (részlet)]
"Szent István király, hol az örökséged?Szólj hozzánk újra, mondj valami szépet.Ott vagyunk, látod, ahol a part szakad,Lelkünk akár egy kirabolt kirakat.Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen,Derűdet hintsd szét a déli végeken.Új évezred van, adj nekünk új szívet,El ne merüljön végleg - e kis sziget."(Bogdán József: Fohász a déli végeken - részlet)
"Olyan a tudás vallásosság nélkül, mint a fény láng nélkül: világít, de nem melegít."[Kászonaltíz régi iskolájának a falán olvasható.]
"S aki itt járt és jár – mindig emlékezni fog Rád!Az utcáidon sétáló kipirult arcú ifjak és az idősek,láttam,hogy büszkék Rád.Mert ők élni és megmaradni tudnak,mert az itt élőknek van miért büszkének lenni Rád.Drága Lendva – Te gyönyörű muravidéki táj,Isten gazdag áldása továbbra is szálljon Rád!"[Tusi István László: Lendva (részlet)]
„A Bódva völgye szép szülőhazánk Itt békességre lel, ki otthonra talál. S ha távolba szakad, e táj hazahív, megnyugodni a sír hazavár.”[Mihályi M. László]
"Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk, Isten minket úgy segéljen! "[Székelykapu felirat Fenyőkúton]
"Nemessé a király tehet valakit, de székellyé csak az Isten..."[Nyirő József]
Erdővidék déli szegletét, az egykori Miklósvárszéket látogatja meg a Hazajáró. Az ősi gyepűvonalat jelentő legendás Észak-Persányi Rika-hegység, és a Baróti-hegység ölelte medencét az Oltnak tartó hargitai patakok szabdalják. Ide telepedtek meg közel ezer éve a sepsi székelyek, örökre eljegyezve magukat e gazdag természeti kistájjal. Van valami az ősi székely települések legendás levegőjében. Mert a sorscsapások ellenére annyi néprajzi, művelődési és épített örökség halmozódott fel itt, és annyi történelmi nagyság fogant meg e kis területű szék ölében, amire a világ bármely nagy birodalma büszke lehetne.
A Keleti-Kárpátok belső, vulkáni vonulatának jellegzetes, széles vulkáni platójáról felismerhető tagjára, a Kőhátra látogat a Hazajáró. Az Avas és a Gutin közé simuló hegység északra meredeken szakad le a Tisza völgyére, míg keleten a Máramarosi-medence határolja. Az egykori Magyar Királyság egyik legfiatalabb, s egyik leghegyesebb vármegyéje történetét természetföldrajzi viszonyai, rengeteg hegyei határozták meg: a nehezen megművelhető zord hegyvidék a fa és a só birodalma volt évszázadokon keresztül. A régi sóközpontról, Aknasugatagról indulunk, hogy a Mára-völgyében, a Tatár-szoroson keresztül közelítsük meg a Kőhát platóját. A Fekete-kőnél érjük el a gerincet, ahonnan az Iza és a Tisza közében ülő Máramarosszigetre ereszkedünk le. Városnézés után a só útját követjük a Tisza mentén, meglátogatva Hosszúmező magyar közösségét, majd a szaploncai Vidám temetőben búcsúzunk a halhatatlan kőháti tájtól.
1944. január 13-án egy honvéd százados vezetésével 15 salgótarjáni levente vágott neki Magyarország akkori legmagasabb pontjának, a Radnai-havasokban található Horthy-csúcsnak a meghódításához. A Mosolygó-tó katlanjánál azonban nem jutottak feljebb: egy levente kivételével mindnyájan egy lavina áldozatai lettek. A Hazajáró az ő emlékük előtt adózva látogatja meg Máramaros talán legszebb hegységét, a Keleti-Kárpátok legmagasabb, egyben a legtöbb alpesi vonást hordozó tagját.
