A Keleti-Kárpátok belső, vulkáni vonulatának jellegzetes, széles vulkáni platójáról felismerhető tagjára, a Kőhátra látogat a Hazajáró. Az Avas és a Gutin közé simuló hegység északra meredeken szakad le a Tisza völgyére, míg keleten a Máramarosi-medence határolja. Az egykori Magyar Királyság egyik legfiatalabb, s egyik leghegyesebb vármegyéje történetét természetföldrajzi viszonyai, rengeteg hegyei határozták meg: a nehezen megművelhető zord hegyvidék a fa és a só birodalma volt évszázadokon keresztül. A régi sóközpontról, Aknasugatagról indulunk, hogy a Mára-völgyében, a Tatár-szoroson keresztül közelítsük meg a Kőhát platóját. A Fekete-kőnél érjük el a gerincet, ahonnan az Iza és a Tisza közében ülő Máramarosszigetre ereszkedünk le. Városnézés után a só útját követjük a Tisza mentén, meglátogatva Hosszúmező magyar közösségét, majd a szaploncai Vidám temetőben búcsúzunk a halhatatlan kőháti tájtól.