Derült égből villámcsapásként, minden előzetes jel vagy figyelmeztetés nélkül érkezik a hír: megszűnik a hivatal. A dolgozók megélik a krízis minden szakaszát: először a tagadást, majd a haragot, amelyet féktelenül zúdítanak egymásra. Később az alkudozást, a depressziót, végül pedig beletörődnek a sorsukba, sőt, valamelyest lelkesedni kezdenek. Kiderül ugyanis, hogy ha a hivatal meg is szűnik, azért van ami örök: a barátság, az összetartás, és Albert frissen készített tetoválása.