Negyvenes évei végén járó, száraz arcú és lelkületű kincstárnok. A szürke eminenciás, aki némán tűr és szolgál. Báthory Gábor számára inkább a szükséges rossz, aki minden alkalommal visszarángatja a nagyravágyókat az unalmas és lehangoló valóságba. Gőgös büszkeséggel viseli rangját, felfelé alázatos, lefelé azonban mindenkit letapos. Akik régóta ismerik, állítják, hogy házassága előtt nem ilyen ember volt.