Egy szegedi sorsjegy bolttulajdonos, Pető György munkaszolgálatból, s szovjet fogságból 1946 elején hazatérve, a lágerből egyedül visszatérő feleségét találja életben. Egy másik gyermek születésével próbálják feledni a háború okozta veszteségeket. 1949-ben derül ki azonban, hogy minden újrakezdés illúzióra épül. Amit nem vittek el a németek és magyar munkatársaik azt az oroszok és az ávéhások kobozzák el. Egy ‘reakciós’ család kisleánya, Kati felnő s az érettségiig követjük a filmkockákon. A papa lírai filmnaplója eredendően boldogság centrikus, mintha azt sugallnák a filmkockák, hogy csak e konzervált édenből érdemes megtartani a szuveníreket az örökkévalóság számára. Mintha egy másik bolygón készültek volna. Mit érthet ebből meg a háború utáni nemzedék, aki a papa régi filmjeit ma nézi meg? A kommunista agymosás és az otthon másfélesége, a szülők titkai, és a tviszt lendülete zenél itt. Hogy az élet „valójában” miként zajlik az valahogy „mellesleg” derül ki az elejtett interjú fragmentumokból, és korabeli mozgóképek kontrasztanyagából. Szemző Tibor szoc-funk zenéje fényezi időutazássá e miniatűr privát történelmet.