D-film

A D. Film és a FÉNYKÉPEZTE DUDÁS LÁSZLÓ c. művekkel követhetjük Dudás László filmes életét a 20-as évek végétől kezdve, csaknem 50 éven át. A filmnapló különös műfaj, mert láthatóvá lesz a személyes idő, amely regényként hidalja át a fiatalságot, öregséget egyaránt. Dudás László nem válhatott hivatásos filmrendezővé, de annyira szerelmese volt a szakmának, hogy mint építész a Filmgyár díszlettervezője lett. Számos film és épület őrzi keze nyomát, és eközben folytatta saját filmművészetét az utókor szerencséjére. Az eredeti filmkésztő Dudás emblémája volt a D-FILM. 1928-ban forgatta első kisfilmjét a TOLDI-t . Később ezt követték az olyan különös filmek, mint az expresszionista JAZZ, és a TEMPÓ. Később készített számos filmet többek közt a kalandos EZÜSTHÁROMSZÖG-et, és a NE ADD A BANKOT c. börleszkjét. A magyar független-filmtörténet különös alkotójának eddig rejtett életművében jelenik meg a korabeli Budapest rajza éppúgy mint a Felvidék 1938-as visszacsatolása. Dudás László a Filmgyár díszlettervezője volt 1948-ig amikor a kommunisták kirúgták. A két részes életmű-film első fejezete a D-FILM.

Through the works of D-Film and Photographed by László Dudás may we follow the life of filmmaker László Dudás, from the late ’20s for almost a 50-year long period. László Dudás could not become a professional film director, but he was so passionate towards the industry, that as an architect, he became a set-designer of the Film Factory. Many films and buildings preserve his efforts. D-Film was the emblem of the original filmmaker, László Dudás. He shot his first short movie in 1928 titled Toldi. This was followed by films like the expressionist Jazz, and Tempo. Later he created several movies, such as the adventurous Silver Triangle, and the burlesc titled Do Not Give The Bank. Until now, the films of the Hungarian independent film history’s exceptional creator have been hidden – with them the Budapest of the times, and the 1938 reannexion of Felvidék, which appear in the movies. László Dudás had been the set-designer of the Film Factory until 1948, when the communists fired him.