Zu den Kriegsverbrechen des NS-Architekten Albert Speer zählten Planung, Genehmigung und Bau von Zwangsarbeiterlagern und die Verlängerung des Krieges in seinem Amt als Rüstungsminister. Vor Gericht leugnete er erst alles, gestand dann aber doch und wurde statt zum Tode zu 20 Jahren Haft verurteilt. Nach seiner Haftentlassung bezeichnete Speer sich selbst als den "guten Nazi", und den einzigen, der seine Fehler eingestanden habe.
(zdf.info)
Speer's crimes included using and organising slave labour in death camps and prolonging the war by his fanatical work to develop the Nazi war machine. He was hunted by two groups. The UN War Crimes Commission, but first he was wanted by the US Strategic Bombing Survey. This strange group of people included the economist JK Galbraith and the veteran arms negotiator Paul Nitze. These were hardly hardened prosecutors and they had authorisation from the highest level to keep Speer out of the hands of the Criminal Investigators from the UN. They tracked Speer down and spirited him away to a country house after the war, where he was extensively questioned, giving the Americans detailed information about the effectiveness of US bombing. This was critical intelligence and would eventually shape much of US strategy during the Cold War. When this story leaked out it caused huge controversy as the hint has always been that the Americans agreed to go easy on Speer at his trial in exchange for his co-operation.
Albert Speer volt Hitler főépítésze, akinek bűnei közé sorolták a rabszolgamunkát a haláltáborokban és a háború elhúzódása a náci háborús gépezet kifejlesztéséért folytatott fanatikus munkája következtében. Elfogásában az amerikai stratégiai bombázások tervezői vettek részt, akiknek a legmagasabb szintről kapott felhatalmazásuk volt arra, hogy távol tartsák Speert az ENSZ bűnügyi nyomozóitól. Speert alaposan kikérdezték, így az amerikaiak részletes információkhoz jutottak az amerikai bombázások hatékonyságáról. Ezután átadták az ENSZ-nek, ahol egy a többi vádlottat sokkoló lépéssel Speer az ellene felhozott vádak közül sokat elismert. Ez a nyilvánvaló bűnbánat késztette arra a bírákat, hogy halál helyett csak börtönre ítélték. Amikor 1966-ban kiszabadult a börtönből, Speer "a jó nácinak" nevezte magát, az egyetlennek, aki elismerte tévedéseit. Később azonban azzal kezdett dicsekedni, hogy a fő nácik közé tartozott.
