András egy félresikerült találkozóról érkezik Ágneshez: Annamari olyan dolgokat mondott András apjával kapcsolatban, amik felkavarták a férfit. András mindig is idegenként tekintett az apjára, mert elhagyta őt, amikor még gyerek volt, és ott maradt egyedül labilis anyjával, akit rendre neki kellett megmenteni. Annamari emlékei szerint azonban az apa nem hagyta őket cserben, ő segített az anya öngyilkossági kísérletének estéjén is. András erőszakos, ellentmondást nem tűrő férfiként gondol az apjára, aki mellett az anya és ő csak áldozatok lehettek. A felidézett történetből azonban - Ágnes interpretációjában - pont az ellenkezője derül ki. András nem hajlandó elfogadni a múlt másfajta értelmezését, talán pont azért, mert így kénytelen lenne átértékelnie apjához fűződő jelenbéli kapcsolatát. Elmondja Ágnesnek, hogy viszonya van Annamarival, mire Ágnes választás elé állítja a régi-új párt: kettejüket nem lehet párhuzamosan kezelnie, valamelyiküket át kell irányítani egy másik szakemberhez.