András összetűzésbe keveredik egy idegennel, és meglehetősen erőszakosan érvel. A veszekedésnek tanúja is akad: Annamari, András hajdani szerelme, akivel a kínos incidens ellenére meg is beszélnek egy későbbi randevút. Ágneshez érve András kifejti nyugtalansága okát: Virág makacssága dühíti, aki ugyan elárulta neki titkát, ám gyakorlati segítséget nem fogad el, anélkül pedig nehéz megmenteni őt. Ágnes újra és újra megkérdőjelezi András küldetéstudatát, hogy mindenkit megmentsen. Azt állítja, hogy e mögött valami régebbi, meg nem oldott történet állhat. András édesanyjára terelődik a szó: az asszony sok évtizede halott, élete utolsó éveiben összeomlott, az egyetlen támasza a kamasz András volt. András nem szeret visszaemlékezni erre az időre, de végül megtörik, mesélni kezd: tizennégy évesen húsvétkor átment Annamariékhoz, ahol végre sikerült megfeledkeznie a fojtogató családi légkörről.