Álmos felnőve bölcs, bőkezű, derék katona lett. A hungárusok hét fejedelme tanácsot tartott, hogy szülőföldjét elhagyja, és olyan helyet keres magának, amelyen laknia lehet. Választásuk a Pannón pusztákra, Attila király földjére esett. A hét vezér szabad akarattal és egyetértéssel vezérül Álmost választotta, mint arra legalkalmasabbat. Pogány szokás szerint vérszerződéssel fogadtak hűséget. Hosszú vándorlás után Etelközbe értek, ahol már Árpádot nevezték ki fejedelemnek rátermettsége miatt.
Erdőelvében megpihentek a magyarok. A hét vezér meghallván a lakosoktól, hogy a Duna a legjobb folyó, és a földje igen termékeny, tanácsot tartottak. Hírmondóul elküldték Kusidot, hogy ismerje meg az egész területet és annak lakosait. Visszatérvén vitt vizet, füvet, földet és elmondott mindent, amit látott. Árpád vezér és nemesei rájöttek tényleg igaz, amit hallottak a területről. Eldöntötték mindenképp itt szeretnének letelepedni, így egy kis csellel a Duna-menti tartományt megvették Szvatopluk fejedelemtől. Innentől kezdve sok csata következett, de az Úr végül a magyaroknak adta Pannóniát.
Nagy Károly öröksége immáron sokadszorra trónkövetelők harcterévé vált. Provence-i Hugó is az itáliai birodalmat szerette volna, így a magyar hadsereget a német királyra küldte. A csapatok elérték Szentgallen kolostorát is, ám Engelbert apát korábbi intézkedése révén, már sem kincs, sem katona nem volt ott. Egyedül Halibald a szerzetes. Hiába keresték a katonák az aranyakat nem lelték, míg nem elindultak felderítő útra.
Lehel és Bulcsú vezérlete alatt a magyar sereg a németek támadására indultak. Mindent felgyújtottak útjuk során. Ausburg várát azonban nem tudták bevenni, mert Kondrád császár körbevette hadaival a magyarokat. A két vezér fogságba esett, és halálra ítélték őket. Lehel az utolsó szó jogán a kürtjét kérte, amit meg is kapott.
A görög császár felbuzdulván a magyarok németek elleni vereségén, visszavonta a magyarok fejedelmének fizetendő adót. Taksony ezen felháborodva Apor vezetésével háborút indított a görögök ellen. Átkeltek Bulgárián, ám mielőtt Konstantinápolyt megtámadták volna, a védők egy görögöt küldtek ki a várból. Az óriás feladata annyi volt, hogy két magyarral megküzdjön. Méltó ellenfele Botond lett, a legkisebb a hadseregből.
Géza halála után fia, István állt a nép élére. Koppány át szerette volna venni tőle a vezéri hatalmat, de István hadat üzent neki. Összegyűjtötte seregét és támadásba lendült, mely hosszú ideig tartott. A diadalt megnyerte, és méltónak találtatva elnyerte a királyi koronát. Istvánt az új évezred közepén, az olajkenettel felkenve megkoronázták Esztergomban.
Hunyadi László halála után Szilágyi Mihály nagy sereggel közeledett Buda felé. Nem a bosszúállás szándéka vezette, ő ennél többre vágyott: a trónt akarta megszerezni unokaöccsének, Hunyadi Mátyásnak. Mikor a fegyveres sokasággal Pest városába érkezett, az isteni akarat csodálatos jeleket mutatott. Az első éjszakán, abban a hideg télben minden csillag fényesen ragyogott az égen, a Duna vize pedig olyan erősen befagyott, hogy a jég hátán úgy járhattak, mint a sík mezőn. Másnap a köznemesség sokasága, negyvenezer ember állott a Duna jegén, és mind Hunyadi Mátyást éltette. A gyerekek pedig ezt a dalt énekelték a pesti utcákon: Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert ezt Isten adta nekünk Mennyországból oltalmunkra.