Kepes András fiatal korában mindig az indiai életszemléletet csodálta. Arra vágyott, hogy egyszer ő maga is úgy élhessen: az ember huszonöt, harminc éves kora között gyermekeket nemz, ötvenöt éves korára felneveli őket, aztán visszavonul, és csak a bölcselkedésnek él. A gond csak az, hogy Andrásnak negyvenévesen, ötvenévesen, sőt még azon túl is születtek gyermekei, úgy, hogy lapzártakor, ha jól számoljuk, nyolcvan fölött lesz, mire végre a bölcselkedésnek élhet. Nem véletlen, hogy sorozatában újra feltett magának néhány alapvető kérdést: jól alapított családot is?
